4 karatés mítosz, amit szinte mindenki elhisz
Értékeléshez kérlek jelentkezz be!
Belépés/Regisztráció
„1: A karatésok minden nap törnek téglákat”
Erről a mítoszról már mindannyian hallottunk. Tény, hogy a karatéban néha téglákat, léceket és jégtáblákat törnek (amit japánul úgy hívnak, hogy “tameshiwari”), de szinte senki sem csinálja ezt minden nap.
A legtöbb karate dojóban egyáltalán nincs tameshiwari. Hogy miért? Nos, ezt Bruce Lee fogalmazta meg a legjobban:
“A téglák nem ütnek vissza”.
Persze jégtáblákat nem csupán egy-egy nézőközönség lenyűgözése miatt szoktak törni puszta kézzel vagy könyökkel, hanem a technikai, a mentális és a fizikai képességek csiszolására érdekében is.
Egy léc, vagy egy tégla valójában a karatéka személyes korlátjainak fizikai manifesztációja. Ahhoz, hogy eltörje őket, a legmélyebb félelmeit kell eltörnie egyben. Ezen pedig általában nem mindennap, hanem csak egyetlen egyszer, vagy csak nagyon ritkán kell átesni.
2: “A karatésok tökéletesen uralják a testüket.”
A legtöbb karatés csupa lila folttal és horzsolással tér haza az edzések után. Nem azért, mert mazochisták, hanem azért, mert senkinek nincs tökéletes önkontrollja. A fizikai csata kiszámíthatatlanságában a teljes kontroll sajnos utópisztikus. Persze azért törekszünk rá – ki ne szeretné, hogy gyakorlás közben az előttünk lévő társunk arcától egy milliméternyire meg tudja állítani a rúgásait és az ütéseit?
Sajnos a valóságban ez szinte kivitelezhetetlen minden egyes alkalommal. A balesetek és a kisebb-nagyobb sérülések elkerülhetetlenek; még akkor is, ha a karatésok jobb önkontrollal rendelkeznek, mint az „átlagemberek”.
3: “A karatét szegény okinawai farmerek találták ki, hogy megvédjék magukat a japán szamurájok ellen.”
Persze. A rizsföldeken napi tizenkét órát dolgozó, nehéz életű farmerek a napjuk hátralévő részeit biztosan láthatatlan szamurájok ütlegelésével töltötték, és közben halálos rendszert fedeztek fel, illetve alakítottak ki. Ebbe még belegondolni is vicces.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a karate legtöbb alapítója és úttörője jómódú arisztokrata volt – a legmagasabb osztályokba tartoztak, ezért volt idejük gondolkodni, tervezni és alkotni. A legendás Matsumura Sokon (1809-1899) például a „Pechin”, vagyis „A király testőre” osztályába tartozott. Egy idézettel szeretnénk feloszlatni ezt a téveszmét:
“A karate a kifinomult emberek harcművészete.” – Funakoshi Gichin.
4: “A fekete öv a legmagasabb rang a karatéban.”
Nem igazán. A fekete öv valójában csak a kezdet – aki eléri, annak végre elkezdődhet az edzés. A fekete övig minden más csak szimpla felkészülés. Jó, ha tudjuk, hogy Japánban nagyon sok gyermek rohangál fekete övvel a derekán, és bár ez sem túl normális jelenség, de Európában a fekete övet már-már megszerezhetetlen, legendás teljesítményként emlegetik.
Sokan abba is hagyják a tanulást és az edzést akkor, ha már elérték a fekete övet, ez pedig nagy hiba.
Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!
Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!