Amit az edzőteremben utálok

• Hogy nem teszik vissza a súlyzókat.
• Hogy beülnek bicepszezni kézi súlyzóval a Smith-keretbe.
• Hogy nincs elég lány.
• Hogy szar a zene...

Mosolygok ezeken, annyira tipikusak (és nemzetköziek).

Én nagyon szeretek A Terembe járni. Fél éve voltam először. Nem bánom, ha épp kiég egy villanykörte, vagy elkopik a jógamatrac, se azt, ha valakinek nagyzolós felirat van a pólóján (ilyenkor úgy érzem, képegényben vagyok), és azt sem, ha vissza kell vinnem az 1,25-ös tárcsát más helyett az emeletre.

A mi termünk nagy, építészetileg kompromisszumos, de látszik rajta, hogy aki csinálja, annak szívügye a testépítés is és ez a hely is. A törődés látszik minden részleten, és hogy mások is szeretnek oda járni, profik és klasszisok is, néha meg sztárvendégek.

Elégedett vagyok, igen, még a zenével is (megszoktam, egyébként nem olyan, mint máshol). Nekem a teremben mindig jókedvem van, de legalábbis nagyon koncentrálok, mert valami jóért és hasznosért mentem oda, és ez meghatározza a hangulatomat. Felüdít, hogy annyifélék az emberek, szeretem a jövés-menést, a sok apró emberi helyzetet, nagyokat köszönök. Nézem a lányokat, ahogy pózokat tanulnak, és drukkolok. Nem akadok ki azon se, ha valaki vietnami papucsban edz.

Egyvalamit nem bírok csak.

Komolyan elkeserít, amikor valaki, akinek félig vagy egészen hivatása a sport, tehát naponta lejáró teremlakó vagy épp edző, olyan állatira unott és nyűgös. Terpeszkedik a kanapén, látványosan unatkozik. Látszik, hogy mindenből elege van, dől belőle a panasz, szidja a menekülteket. Bennfentesen diskurál, panaszkodik, ordítva beszél. Szenved, vakarózik.

Én azt várnám, hogy ő hivatalból lelkes. A teste és a viselkedése legyen a szakmája cégére. Egy ilyen ember, ha igazán elkötelezett, nincs elhízva se, nem a gépek között öltözik át, és azt közvetíti a mimikája, az egész viselkedése, lénye, hogy életvitelszerűen sportolni, az valami überszuper királyság, gyertek, jöjjön mindenki! Sőt, hogy ebben a teremben a legeslegjobb, jól döntöttél, te, aki először vagy ötödször vagy itt.

És eközben betartja ama normákat is, amelyek a halandókra érvényesek, tehát ő sem telefonálgat gépen ülve, ő is letörli az eszközt, és ő sem vált vagy hangosít fel úgy zenét, hogy ne törekedne konszenzusra a körülötte edzőkkel.

Akkor is, ha nincs jó kedve. Mert ez a dolga.

A teremlakó, legyen fegyelmezett akkor is, ha ő a nagy Ikszipszilon.