Articsóka kivonat

Mi ez és honnan származik?

Az articsóka az egyik legrégebben termesztett növény a világon. Évelő növény, bíbor virággal. Dél-Európában, Észak-Afrikában, és a Kanári-szigeteken őshonos. A húsos szirmok, és a virág fejének közepe – a „szíve” – csemegeként fogyasztható. A növény nagy, karéjos levelei és kivonatuk gyógyászati célokra használatosak.

Már az i.e. 4. szd-ban is használták étkezési és gyógyászati célokra. A termékenységgel kapcsolatos ősi Egyiptomi rajzokon tisztán kivehető. Az ókori görögök és rómaiak emésztésjavítóként fogyasztották, mely csak a legfelsőbb körökben járatos emberek kiváltsága volt.

Az articsóka kivonat felhasználásáról a 16. szd-ig nem született feljegyzés, amikor is májproblémákra és sárgaságra alkalmazták. 1850-ben egy francia orvos egy sárgaságban szenvedő fiút egy hónapon keresztül kezelt articsókával, mivel az akkor használatos orvosságok egyike sem tudott segíteni rajta. Ez z eset inspirálta a kutatókat, hogy további kísérleteket végezzenek, és ennek köszönhető, hogy ma ennyit tudunk a kivonatról.

A kivonatot a hosszú, mélyen csipkézett levelekből készítik. Azért belőlük, mert a biológiailag aktív hatóanyagok legnagyobb koncentrációban a levelekben találhatók meg. A flavonoidok és a kávésavak a legfontosabb aktív összetevők. Ezek az anyagok a polifenolok csoportjába tartoznak, és magukba foglalják a klorogénsavat, kávésav származékokat (a cinarin is egy közülük), a luteolint, a scolymoside-t és a cynaroside-t.

1934-ben a cinarin volt az első összetevő, melyet izoláltak a kivonatból. A friss levelekben csupán nyomokban fordul elő, azonban a szárítás és a kivonás folyamata során természetes kémiai reakciók révén még több keletkezik belőle. Eredetileg azt hitték, ez az egyetlen aktív hatóanyag a kivonatban. Ma már az összes többi összetevő fontosságával is tisztában vagyunk.

A klorogénsavat az utóbbi időben erős antioxidánsként emlegetik, néhány igazán érdekes potenciális hatással. Folynak a kutatások világszerte, melyek a jövőbeni lehetséges felhasználási lehetőségeket célozzák, olyan területeken is, mint pl. a HIV vírus, a rák és a cukorbetegség gyógyítása.

A legtöbb modern kísérletet a német, 3% kávésavra standardizált készítménnyel végzik. Ma már egy még erősebb kivonat is hozzáférhető az amerikai piacon. Ez 15% kávésavra van standardizálva.

Hogyan működik, és milyen kutatások támasztják alá működését?

A tradicionális Európai gyógyászatban a leveleket vízhajtóként alkalmazták a vese stimulálására, valamint hogy stimulálják az epe termelődését.

Az epe egy sárgásbarna folyadék, mely a májban termelődik és az epehólyagban tárolódik. Az epe számos alkotóeleme játszik kulcsfontosságú szerepet az emésztésben. A XX. szd. elején francia tudósok kutatásai alapján arra következtettek, hogy az articsóka stimulálja a veséket és az epehólyagot is.

A század közepére olasz tudósok izoláltak egy összetevőt, melyet cinarinnak neveztek el. Az 1950-es évektől a ’80-as évekig a szintetikus cinarint a máj és az epehólyag stimulálására, valamint a megnövekedett koleszterinszint kezelésére használták. Az újabb és újabb gyógyszerek megjelenésével aztán egyre kevésbé használták a cinarint.

Egy ellenőrzött kísérletben, melyet 553 nem specifikus emésztési panaszban szenvedő személy bevonásával végeztek, 320-640 mg standardizált articsóka kivonatot adtak napi három alkalommal. Az eredmények kimutatták, hogy az alanyok csaknem 70%-ánál a kivonat használatának köszönhetően csökkent a hányinger, a hasi fájdalom, a székrekedés, és a szélképződés.

A standardizált kivonatot a magas koleszterin-és triglicerid szint csökkentésére is használták. Egy kísérlet során 900-1.920 mg standardizált kivonatot adtak naponta, mely kimutathatóan csökkentette az alanyok koleszterin-és triglicerid szintjét.

A kutatók nem teljesen bizonyosak benne, hogyan csökkenti az articsóka levél a koleszterinszintet, ám néhány kutatás alapján arra következtetnek, hogy a növényben található flavonoidok megakadályozzák az LDL koleszterin oxidációját – ez pedig az érelmeszesedés kockázatát csökkentheti.

Az articsóka kivonat a koleszterin anyagcserét két módon befolyásolja. Elősegíti a koleszterin epesavas sókká történő lebomlását, valamint azok eltávolítását az epe termelődésének megnövelésével. A májban történő koleszterin termelődést is gátolja.

Az articsóka kivonat fogyasztása az egészség megőrzésének és javításának egy bizonyítottan biztonságos és természetes módja. Biztonságosan használható táplálékkiegészítőként és antioxidánsként a hagyományos gyógymódokkal egyidejűleg.

Mikor van rá szükség és mik a hiánytünetei?

Bárkinek hasznára válhat, ha articsóka kivonatot fogyaszt. Mivel nem esszenciális tápanyag, nincsenek hiánytünetei sem. Fogyasztása előtt konzultáljunk kezelőorvosunkkal.

Mennyit szedjek? Vannak mellékhatásai?

Felnőtt szervezet számára 300-640 mg standardizált levél kivonat javasolt napi három alkalommal, hat héten keresztül. Ha a kivonat nem beszerezhető, használjunk 1-4 gramm nyers, szárított levelet napi három alkalommal. Folyékony kivonat vagy tinktúra esetében egy teáskanálnyit (vagy 15-30 cseppnyit) keverjünk el egy pohár vízben.

Aki allergiás az articsókára, és/vagy bármelyik növényre a keresztesvirágúak családjából, akkor ne használja a kivonatot. Ha bármi akadályoztatja az epe folyását, vagy valamilyen epehólyag bántalmunk van, mindenképpen konzultáljunk a kezelőorvosunkkal, mielőtt articsóka kivonatot szednénk.

Ezidáig nem tudunk róla, hogy bármilyen gyógyszerrel kölcsönhatásba lépne.