Edzéseim evolúciója

2020-09-12 | 
 / 5.0

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Hat éve sportolok keményen, amatőr lelkesedéssel. Főleg súlyzós edzéseim vannak, de más sportokat is űzök alkalmilag. Tulajdonképpen olyanokat, amelyek rontják egymást – egy másik szempontból: kiegyensúlyozzák, ellenpontozzák egymást.

Ez is érdekes téma. Mert mi is a cél? Ha nem vagyok versenyző, sem ambiciózus amatőr, akkor nem baj, hogy lassan tudok csak futni, vagy nem rohamosan épül az izmom, mert leeszi a futás. Akkor tulajdonképpen én komplexen edzem a testemet, hogy se merev, se nagyon lassú, se túl szikár ne legyek. És a lényeg: hogy változatos a sportéletem, ezért nem unom meg, örömöt lelek benne évekkel később is.

Írhatnék arról is, melyik sportágat mikor, miért vezettem be vagy hagytam el, hogyan változott ez, de sokkal érdekesebb a motiváció története.

Akarat

2014 őszén ez a kulcsszó, amikor naponta és keményen kezdtem edzeni – a heti egy-kettő korszaka után. Emlékszem az érzésre, hogy nagyon akartam valamit. De nem bikinitestet. Valami mellett elköteleződni, hinni benne. Végigcsinálni, megélni, bebizonyítani… magamnak. Érzéseket, fájdalmakat transzformálni erővé.

Ebben nem volt hivalkodás: nem hirdettem ki sehol az életmódváltást. És a saját fejem után mentem, ötletszerűen. Bebábozódtam, hogy lepke lehessek. Egyedül edzettem, nem volt társaságom, nem készültek fotók, nem írtam a témában cikkeket még, és nem is néztem a lelkesítő oldalakat, nem adtam tanácsot vagy küldtem motivációt senkinek. Nem voltam benne biztos, hogy kitartó leszek-e, hogy sikerül-e, egyáltalán, bármi látszatja lesz-e, és nem akartam nevetségessé válni. Úgy csináltam, mint valami nehéz, de magától értetődően vállalt küldetést, “én komoly ember vagyok, nem szövegelek róla, hanem csinálom”.

Nem kedvelem, amikor az újoncok olyan nagyon kihirdetik, hogy mennyire életmódváltottak, rögtön külön oldalt, blogot létesítenek, hogy ott ujjongjanak, sőt, tíz kiló fogyás után már vállalkozást alapítanak: ők segítenek másoknak.

Akkoriban egy kicsit szégyelltem ezt az egészet, mert nem edzős a közegem, a társaságomban inkább a futás dívik vagy a tornák, de az se gyakori. Úgy voltam vele, ez az én kis titkom. A konditerembe a celebcsajok járnak, én viszont intellektuell vagyok. Fogyózni és erről fecsegni, az meg olyan snassz! A környezetem sok mindent el tudott volna képzelni rólam, de hogy edzőteremben válok eres bicepszűvé, azt nem. És én sem.

Kíváncsiság

Aztán úgy alakult, hogy kitartott a lelkesedés: nem csak lefogytam (tizenhat kilót), hanem meg is izmosodtam (hatot-nyolcat). Mégis eres lett a bicepszem, fél év alatt. Különösebb elvárásaim előtte nem voltak, csak nyomtam, és akkor elkapott a gépszíj. Mert megláttam magam fotón. Mert egyre többen mondták: hűha. Az élmény döbbenetes volt: én erre képes vagyok, és látványos az eredmény. Bátortalanul megfogalmaztam, milyen érzés az edzés (az addig inkább társadalmi, kulturális blogomon), és ettől mintha szélvihar támadt volna körülöttem. Tegyek ki képet is! És én kitettem. Mindenki odacsődült megnézni, velem örülni, dicsérni, rivalizálni és beszólni.

Akkor, 2015 elején már jártam edzőterembe is, és megértettem: ezek a gépek meg súlyzók, amelyeket addig nagy ívben kikerültem, mert előtte én is a “terembe járok kardiózni és jógázni” nőtömegbe tartoztam, ezek tehát hasznos, egyszerű eszközök, látványosan lehet tőlük fejlődni, és nincs bennük semmi félelmetes. A súlyzózás jól megy, hatékony, élvezem és dögös az eredménye.

Nem csak szubjektív volt a változás. Megmérettem félévente a testösszetételemet, és nagyon tetszett az adatok változása is.

Fejlődés – és “túledzés”

Sőt. Olyasmi történt a testemben a súlyzók között, amit addig nem ismertem. A bedurranás eufóriája, az erő megélése, határfeszegetés…! És egy kis edzés előtti pörgető is. Ekkor naponta jártam le, volt időm 3-4 órás edzésekre (mert megteremtettem az időt, más programok, sőt, munkák rovására, hiszen fontos volt).

Nem akartam elhinni, hogy ez ennyire jó.

Ekkor már volt benne nagy adag hiúság is. Vagy hát nevezzük öntudatnak, mert nem volt üres (ettől még irritáló volt azoknak, akiket beoltottak sport ellen, vagy érzékeny volt nekik a fogyástéma). Kiváló akartam lenni, még kockább és még hasúbb, és hajlamos voltam a határhelyzetekig elmenni.

Jól tűröm a monotóniát, de csak akkor, ha nem más diktál. Ezért nem használok semmiféle külső kontrollt, edzéstervet. Szerencsém volt: a szenvedélyes, extrém terhelések következtében sem lett soha semmilyen sérülésem, nem kellett rám vigyázni.

A téma tudósává váltam, és egyre inkább az alternatív irány, szénhidrátcsökkentés, böjt, hidegtűrés érdekelt. És még, még akartam, tudni is, fejlődni is. Ekkor megtapasztaltam negatív érzéseket is, rideg lettem és nyugtalan. Nem tudtam mit kezdeni azokkal a barátaimmal, akik nem edzenek. Mindent ezen a szűrőn át néztem. Figyelmeztetnem kellett magam: egyszerűen csak menjek edzeni, ne bonyolítsam túl, ne várjak el annyit, semmi konkrétumot. Nem lehet mindig egyenletesen fejlődni és nem kell túlgondolni a dolgot. Just do it, nem állok le, és majd lesz valami.

És lett, mindig.

Futottam két maratont is – és kilenc felet. Squasholtam, mert az játék és csajos program. Lejártam két negyedéves akrobatika-bérletet, visszahoztam a kislánykori tornásztudást. Nyújtottam. Megtanultam edzőtől a gyorsúszást.

Minőségi sportholmit vettem, rengeteget, ez is erre a szakaszra jellemző. Cipőt, edzőnadrágot, sportmelltartót.

Ekkor már nagyon sokat és munkaként írtam a témában. Fotóművész barátnőm rengeteg képet készített rólam. Az volt az elve, hogy ő csak megfigyel, ne pózoljak, csak eddzek.

Ki is raktam őket nagy büszkén.

Áttörtem a szégyenlősségen, teljes szívvel vállaltam az új értékrendemet, és nem törődtem az előítéletekkel. Motiváltam másokat, okoskodtam, szerveztem, a téma szenvedélyes hirdetője lettem. Igen, mi nők is edzünk. Igen, az anyák is. Gyertek, ez szuper közösségi program! Nem, a gyúrás nem proli szokás.

Azt is tudtam, hogy nagyon sok ferde, fura dolgot mondanak a sportról azok, akik nem ismerik ezt a világot. Például hivatalosan (a DSM-5-ben) nem létezik olyan diagnózis, hogy edzésfüggőség, és orthorexia sem. Ezeket a média találta ki, és leginkább az önigazoló tömegeket szolgálják ki velük.

Hogy az értelmiség nem edz, az ostoba sztereotípia. Semmi köze az edzésnek, a sportágnak a morálhoz, az emberi minőséghez, bár a jellem fejlődik tőle, tehát a személyiségen alakít. És tény, hogy egy-egy teremben érdekes arcok közé keveredtem, bulvárcelebek, gazdasági és pisztolyos maffiózók közé, de más termekre ez nem volt jellemző.

És persze lett ellenzékem, akik remélték, várták, meg is írták nekem, hogy én majd megöregszem, beteg leszek, lesérülök, debella leszek a nagy izmosodástól, már most szörnyen nézek ki (korábban soha nem piszkáltak a kinézetem miatt).

Hát akkor ez látványos. És nekik nem annyira sikerült, vontam le a következtetést.

Ez a korszak is vagy két év volt. És itt jöhetett volna az, hogy bepasizok és belezuhanok a lusta filmnézésekbe, vagy a kézműves ékszerek gyártása lesz az lesz az új mánia, netán egy új munkahely vagy betegség. És ezekre hivatkozva leállok az egésszel. Mert elmúlt a szerelem. És megtagadom azt a korábbi szenvedélyt: túlzás volt.

De nem ez történt.

Öröm

Nagyon jó a régi élményekre, futásokra gondolni: ezeket senki nem veheti el. Mára maradt a futás (ez könnyű rutin lett, hatperces kilométerekkel), az úszás és a súlyzózás, utóbbihoz csapva a megtanult akrobatika és nyújtás is, meg persze a közlekedési célú bringázás naponta.

Már nem hirdetem a sportot annyira. Kettesben vagy egyedül edzek. Nem akarok kipróbálni még ezt, még azt, és nem szívesen költök sokat, se luxusteremre, se a squashra. Nem célom a még nagyobb váll. Hordom azt a sok szép színes holmit, hétköznapra is, de már nem nézem a webshopokat, nem akarok újabb kék cipőt, narancssárga tapadós gatyót. Nem érdekel a márkanév.

Tíz kilométernél többet nem futok, azt is ritkán (futóeseményeken), inkább húsz perces, futópados gyorsító edzéseim vannak, ezek rendszeresen, vagy a pasival-kutyával kocogok az erdőben. Nem lebeg a szemem előtt semmilyen konkrét cél, kiló, forma, mozdulat, táv. Az is egy vágyfoszlány csak, hogy egyszer de jó lenne 25 perc alatt futni az öt kilométert. Nem hajtom a hajdan áhított húzódzkodást sem. Minden leegyszerűsödött.

Könyvet írtam a ketogénről, épp most jelent meg, de nem aszketikus az étrendem.

Azt eszem és azt edzek, amihez kedvem van, és ez nem jelent tévé előtt tespedést. Néha meglódul, máskor közepes lángon fő. Összességében heti 3-4 komoly edzés és napi bringa vagy futás.

És élvezem az edzéseimet.

Mert közben eltelt hat év, és meguntam a zajt, az üzleties oldalakat, a módszereket, a vitákat. Ez maradt: a mozgás öröme. Spontán, szenvedélyes edzéseim vannak, mindig a helyszínen találom ki, mi lesz az aznapi – amihez kedvem van. Minden más olyan fölöslegesnek, erőltetettnek tűnik.

Már tudom, hogy meg fogok halni. Megtanultam nagyon megbecsülni, hogy ép vagyok, mozgékony, minden napnak és edzésnek örülni, és minden eddiginél mélyebben, ugyanakkor szerényebben az edzés közbeni érzéseimet.

Vajon mi lesz a következő szakasz?


Shop.Builder Testépítő Webáruház havi legolvasottabb cikkei
Nézzük meg, mivel érdemes, és mivel NEM érdemes együtt szedni a D-vitamint, valamint azt is, igaza van-e azoknak, akik azt mondják, önmagába...
Keményen letoltad az edzést, megittad a turmixod és hazaértél? Akkor egy órán belül szilárd étkezést is be kell iktatnod az étrendedbe. Ha n...
Vajon ismered a tested? Tudod, hogy mit miért csinál? Mire van szüksége az optimális működéshez és miért? Testtudat gyorstalpaló fehérjékről...
Avagy hogyan osszuk fel az izomcsoportokat heti 3 teljes testes edzésterv esetében azoknál az izmoknál, amelyek 3-nál több nagy részből álln...
Testépítő és fitness edzéstervek kezdőktől haladókig mindenkinek! Kezdő átmozgató edzéstervek, haladó ossztott edzéstervek, sztáárok edzéste...
Az inzulinrezisztencia elég kellemetlen dolog. Minden tekintetben. Ha azonban érintett vagy benne, tehetsz is ellene. Mit, és hogyan? Kattin...
Milyen étrend és táplálékkiegészítő illeszthető be egy crohn beteg vagy más bélbetegségben szenvedő beteg életébe? Itt a válasz!...
Az este 6 utáni étkezésre vonatkozó tévhitek olyan makacsul tartják magukat a fejekben, hogy valósággal elpusztíthatatlannak tűnnek. Lássuk ...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!