Egy marhajó fehérjeforrás

Bátran kijelenthetjük, hogy a tejsavófehérje modernebb változatainak megjelenése óta talán a legjelentősebb újításnak tekinthető a marhafehérje megjelenése a táplálékkiegészítők piacán. Néhány éve a tejsavófehérje is óriási durranásnak számított, aztán a kevert fehérjék ígértek a fokozatos felszívódásukkal folyamatos aminosavellátást, újabban pedig azon kapjuk magunkat, hogy konkrétan egy csokis, vagy akár áfonyás ízű turmix formájában láthatjuk el az izmainkat a kulcsfontosságú aminosavakkal. Méghozzá nem is akármilyen forrásból: marhából. Amikor az ember a marhahúsra gondol, leginkább egy jó kis marhapörköltre, vagy egy jó szaftos steak-re asszociál. Ehhez képest szinte elkézelhetetlennek tűnt néhány évvel ezelőtt, hogy gyakorlatilag marha mint alapanyag (még ha ez nem is hangzik túl szépen) is szolgáltathatja egy ízletes (és egyébiránt édes) fehérjeturmix alapját. 

 

 

Sajnálatos módon egyre több ember szenved valamilyen fehérje, vagy fehérjetípus valamely alkotórészének intoleranciájában, a laktózérzékenység pedig már-már megszokott jelenség. Mindazonáltal kétségtelen, hogy sajnos évről évre növekvő tendenciát mutat a bizonyos tápanyagokra allergiás, vagy bizonyos tápanyagokat nem, vagy csak nehezen toleráló emberek száma. A tudomány azonban nem pihen: a piaci igényekhez igazodva szükségszerűvé vált egy olyan fehérjeforrással számolni, amely az emberi szervezet számára igen kedvező aminosavprofillal rendelkezik, és olyanok is probléma nélkül fogyaszthatják, akik érzékenyek a tejalapú fehérjékre, nem jól, vagy egyáltalán nem képesek megemészteni azokat. Esetleg ugyanilyen módon hadilábon állnak más forrásokkal is, így a tojásfehérjével, vagy akár a szójafehérjével is.

 

Azért nem ennyire egyszerű a dolog. Mielőtt egy fogyasztásra kész, ízesített termék kerül a kezünkbe, az alapanyag egy nagyon speciális feldolgozási eljáráson megy keresztül, hogy maximális tisztaságú fehérje formájában elégíthesse ki az igényeinket megfelelő élvezeti érték mellett. Mindenek előtt fontos eloszlatni néhány tévhitet: attól, hogy Kai Greene napi 3 kiló bélszínt eszik meg, "de ez már sok neki, ezért inkább marhafehérjéből készült turmixot iszik", még nem lesz olyan piszkosul izmos, mint amilyen most. Számoljunk két nagyon fontos ténnyel: egyrészt azzal, hogy ez rettentően jó marketingduma (na jó, annyira azért nem lett eltalálva), másrészt a marhafehérjéből álló készítmények közhidelemmel ellentétben nyilvánvalóan nem bélszínből készülnek. Gyakorlatilag megfizethetetlen lenne egy ilyen termék az átlagember számára, de ha nagy vonalakban ismerjük az előállítási procedúra mechanizmusát, akkor láthatjuk, hogy voltaképpen semmi jelentősége nincs ennek a hype-nak. Kétségtelen egyébként, hogy a bélszín a legtisztább és legnemesebb marhahús, azonban ez is tartalmaz (a szükségesnél kicsit több) koleszterint, és még néhány "tápanyagot", amire egyáltalán nem biztos, hogy szükségünk lenne.

 

 

Összességében tehát egy, az izomépítés szempontjából kedvező aminosavprofillal számolhatunk egy ilyen termék fogyasztásakor úgy, hogy teljes egészében száműzzük a felesleges zsírt, és egyéb szükségtelen matériát. A marhafehérje főleg hidrolizátum formájában kerül a boltok polcaira. A hidrolizátumok a legtisztább és legkönnyebben emészthető fehérjeforrások, fogyasztásuk főként edzés után ideális, amikor a lehető leggyorsabban kell aminosavakat biztosítanunk a kifáradt izmainknak.

 

Különösen hasznos dolog ez, ha semmilyen más fehérjeforrás nem jöhet szóba, hiszen edzés után marhafehérjével gyorsan juthatunk aminosavakhoz ebben a kritikus időpontban. Aminosavprofil tekintetében a tojásfehérje koncentrátummal van közel azonos szinten, azonban sokkal könnyebben emészthető és gyorsabb a felszívódása. Ugyanakkor a legtöbb marhafehérje hidrolizátumról elmondható, hogy a viszonylag alacsony BCAA- és arginintartalmat hozzáadott aminosavakkal ellensúlyozzák a gyártók, így tehát sok esetben erősebbek a tojásfehérjnél; természetes formájukban azonban alulmaradnának a tojással szemben.

 

Fontos megjegyezni, hogy biológiai érték tekintetében továbbra is a tejalapú fehérjék, ezek közül is a tejsavófehérje a legjobb; a sorrendben viszont a következő a tojásfehérje és a marhafehérje, ez a két forrás nagyjából azonos biológiai értékű. Amennyiben viszont más forrásokat ki kell zárnunk akár laktózérzékenység, akár a tojásfehérjére való érzékenység miatt, akkor a legideálisabb választás egy marhafehérje.

 

 

Egyetek marhát, igyatok (marha)turmixot! :)

 

Jerk