Egy nap hús nélkül

A minap felütötte a fejét egy új, 2019-es kutatás¹, ami azt állítja, a rántott hús napi szintű fogyasztása korai halálozást okoz. Az adatok szerint a rántott csirke 13 százalékkal, a rántott hal pedig 7 százalékkal emelte meg az idő előtti game over kockázatát.

Szerencsére ettől nem kell mindenkinek megijednie, hiszen a kutatás során kiderült, hogy "csak" az idősebb nők körében volt fellelhető a szomorú összefüggés. Voltak ennél vészjóslóbb kutatások is, például a WHO által is jóváhagyott metaanalízis is ilyen, ami a vörös húsok, felvágottak rákkeltő hatását mutatta ki.

De hát manapság már minden rákkeltő!

Persze rántotthús és felvágott-imádóként legyinthetnénk arrogánsan, hogy manapság "már mindenre azt mondják, rákkeltő", nemtörődöm módon rávághatnánk, hogy egyszer élünk, YOLO, satöbbi. De helyette inkább gondolkozzunk el értelmes felnőtt ember módjára.

Az emberiség nagyon buta volt régen (tisztelet a kivételeknek). Gondoljunk itt a boszorkányüldözésre, arra, hogy 100 éve a magyar nőknek nem volt szavazati joguk, esetleg arra, hogy a lobotómia 50 éve még teljesen elfogadott és hatékonynak hitt orvosi eljárás volt.

Ma már egyre okosabbak vagyunk, de a tudomány – kis túlzással – még csak most bontogatja a szárnyait, nehéz kimászni akkora gödörből, amelyben voltunk. A rákos megbetegedések száma évről évre nő világszerte, láthatjuk, hogy tényleg nagy a baj, ezt támasztják alá a baljós kutatási eredmények is. Az lenne a furcsa, ha nem az derülne ki egyre több dologról, hogy ártalmas.

Sajnos még mindig keveset tudunk: nincs általános konszenzus arról, hogy a vörös hús tényleg rákkeltő (egyik kutató azt mondja, igen, a másik pedig azt, hogy nem, ez utóbbira itt van egy példa²).

Mégis akkor hogyan kezeljük ezeket az információkat? Fenntartásokkal, de semmiképp se lekezelően.

Van itt még egy kis probléma

Nem csak a saját egészségünk van terítéken, hanem a bolygónk, vagy ha úgy jobban tetszik, az unokáink jövője. Igen, a klímaváltozásról van szó, amit pontosan azok az emberek nevetnek ki, akik viccként fogják fel a kutatási eredményeket is. A jövőnket a közhiedelemmel ellentétben nem az erőművek és a járműveink, hanem a húsfogyasztás veszélyezteti.

Itt van pár adat. Egy fél kiló marhahús előállításához nagyjából 7600 liter víz szükséges. Nagyjából 1,7 milliárd tehén él a földön, rengeteg metánt juttatva a levegőbe, ezzel pedig 25 százalékkal több hőt juttat az atmoszférába, mint a föld teljes szén-dioxid kibocsátása.

Az állattartáshoz rengeteg helyre van szükség, ha a marhákat nem akarjuk ketrecekben tartani, mint a csirkéket, ez pedig rengeteg fa kivágásához vezet. Ha nekem nem hiszel, nézd meg az Otthonunk (Home) című nagysikerű, tudományos dokumentumfilmet. És szörnyedj el egész nyugodtan.

Csak egy napot a héten!

Nem arról van itt szó, hogy ettől a naptól fogva egyáltalán nem szabad enni húst. Bár a testmozgást nélkülöző átlagember ezt kisebb erőfeszítésekkel is meg tudná tenni, hiszen "csak" az ízről kell lemondania, a sportolók már nehezebb helyzetben vannak. Ők már nem csak az ízéért eszik a húst, hanem azért is, hogy az edzéseikből kihozzák a legjobbat.

Még csak kutatással sem kell alátámasztani az állítást, hogy az állati fehérjékkel több izmot lehet szerezni, mintha csak a növényi fehérjékre hagyatkoznánk.

Ezt igazolják a testépítők, akikre mondhatjuk ugyan, hogy kémiailag fel vannak turbózva, de valamiért mégis ritka közöttük, aki vega – nem véletlenül.

Ennek ellenére növényi eredetű fehérjeforrásokkal is lehet szépen fejlődni, erre is van példa szép számmal, csak nem tudod kihozni magadból a maximumot. Magyarán jól fogsz kinézni, de balgaság lenne azt hinni, ha húst is ennél, nem lennél sokkal jobb. Ha nem hiszed, próbáld ki.

Nem kell mindig végletekben gondolkodni, gyakran az arany középút a nyerő. Egy szó, mint száz: minden szempontból jót tesz, beiktatsz a hetedbe egy-két húsmentes napot.

Még egyszer szeretnénk leszögezni, nem célunk vegán életmód rovatot nyitni itt a Builderen, mindössze egy tanácsot szeretnénk adni, rajtad múlik, hogy megfogadod-e, vagy sem.

Nem egy nagy was ist das: lesz egy napod a héten, amikor zöldségekkel, főzelékkel, tojással, túróval, olajos magvakkal és fehérjeturmixokkal (itt azért lehetőleg ne a marhafehérjét válaszd!) fogod megoldani a fehérjebevitelt. Ettől még nem lesz belőled vega, és a férfiasságod sem fog elkezdeni befele nőni, hidd el nekem. Külön speckó vitaminokra nincs szükség, mivel csak egy napról van szó (vegánoknak egyébként érdemes B12 vitamint szedni, ez szinte kizárólag állati eredetű fehérjékben van).

Azzal pedig ne gyere, hogy egy nap a héten nem számít semmit. Egyrészt növelhető a húsevés nélkül eltöltött napok száma, másrészt pedig gondolj bele abba, mekkora hatása van annak, ha az emberek 99 százaléka ugyanígy vélekedik.

Visszaveti ez a fejlődésem?

Miután leírtuk, az állati fehérjék felsőbbrendűek a növényi eredetűeknél az aminosavprofiljuk miatt, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a húsmentes nap milyen hatással lesz az izmaidra.

Mivel itt nem vegán étrendről van szó, és tejtermékek, valamint tojás és tejsavó fehérje is fogyasztható, ráadásul csak egy napról van szó, játszi könnyedséggel össze lehet hozni a napi optimális fehérjebevitelt.

Szintén a csodás tudománynak köszönhetjük, hogy kiderült, testsúlykilogrammonként 1,6-2 gramm fehérjénél többre nincs szüksége még egy testépítőnek sem, tehát amúgy sem kell tonnaszámra tömni magunkba a csirkemellet. A 2 grammnál magasabb bevitel csak hátránnyal járhat, előnnyel nem. A szervezetednek van egy bizonyos limitje: az 50 literes tankba sem tudsz 60 liter benzint önteni.

Aki esetleg a ketogén diétát követi, annak végképp gyerekjáték lesz a művelet, hiszen ott alapjáraton alacsony a fehérjebevitel.

Egy kis segítség a megvalósításhoz: kalóriatáblázatunkból kilesheted, mely ételek tartalmaznak sok fehérjét a húsokon kívül. Ha egy konkrét receptet szeretnél, nem kell tovább keresgélned.

Nálatok egészségügyi okokból, vagy környezettudatosság miatt belefér egy húsmentes nap a héten?

^{1: Fried food linked to increased risk of death among older US women}

^{2: Red meat and colon cancer: A review of mechanistic evidence for heme in the context of risk assessment methodology}