Ezért nem szerette a judo alapítója a földharcot

Kano találta ki a fekete és a fehér öveket, és szintén ő vezette be a dan fokozatok rendszerét is, amivel rangsorolni lehet, hogy ki milyen szinten áll éppen a fejlődésben. A nagymester egyvalamit nem szeretett: a newazát, magyarul a földharcot.

Szerette volna, ha a judo csak állóharcból állt volna, nem pedig birkózásból a földön.

A nagymester a következőket állította:

„Az embereket nem arra tervezték, hogy kússzanak, hanem arra, hogy járjanak.”

Annak örült volna a legjobban, ha tanítványai a versenyeken csak a nagy és látványos dobásokat erőltették és mutatták volna be, amik ugye ippont, vagyis azonnali győzelmet érnek.

Mentalitása valójában a szamuráj filozófiát tükrözi. A szamurájok általában olyan gyorsan végeztek a kiszemelt áldozatukkal, amilyen gyorsan és halálosan csak lehetett. Ők sem szívesen foglalkoztak a földharccal, mert túl időigényesnek tartották.

Végül Kano rászánta magát arra, hogy begyakoroltassa a földharc csínját-bínját azokkal, akik judót akartak tanulni tőle. Ehhez más küzdősportok tudástárából (pl. ju-jutsu) merített, és az általa legjobbnak ítélt technikákat beletette a judóba. Így a tanítványai már a nyílt versenyeken is megállták a helyüket.

A legendás mester azt vallotta, hogy a földharcot csak egy ellenféllel szemben lehet vívni. Ezt nem nehéz belátni: két emberrel szemben még lehet védekezni, de egyszerre csak egyvalakivel lehet birkózni a földön.

Kano egyenesen utálta a földharcot (fontos megjegyeznünk, hogy az ő idejében még nem volt brazil jiu jitsu): szerinte a dobó technikákat három év alatt lehet csak megtanulni, a földharc pedig három hónap alatt is megtanulható.

A mai judónak a newaza is fontos része lett, hiszen így az öregek és a fiatalok is kedvükre gyakorolhatnak anélkül, hogy félniük kellene az esésektől – ami egy elég általános probléma, itt írtunk róla bővebben.

_{Forrás: The Way of Judo: A Portrait of Jigoro Kano and His Students}