Hány éves korában van egy karatés a teljesítőképessége csúcsán?

Egy kis kitérő

Minden szabály alól vannak kivételek, illetve végbevittek már kiemelkedő teljesítményeket is –, de aki már „kiöregedett”, vagy még túl „éretlen” a cikkben leírt időszakokhoz képest, az semmiképp se csüggedjen, mert okozhat még meglepetést magának, és akár a világnak is. A kimutatásokban szereplő adatok ugyan nem vonatkoznak mindenkire, de megsúgják, hogy mik a leggyakrabban jellemző értékek.

Mielőtt továbbmennénk, le kell szögeznünk, hogy a cikkben a katás (formagyakorlat) versenyzők életkorára nem térünk ki, csak a kumités versenyzőkre fókuszálunk.

Lássuk a tényeket!

Julian véletlenszerűen elővett három nagy karatebajnokot, és megnézte, hogy melyikőjük mikor nyerte meg az első, illetve az utolsó világbajnoki címét, majd az így kapott információkat beillesztette egy táblázatba:

A fentieket nézve felmerülhet a kérdés: miért ilyen „későn” szereztek mindhárman világbajnoki aranyat, amikor más sportágakban már 18-19 éves világbajnokok is nyüzsögnek? Nos, a felvetés teljesen jogos, a választ pedig három lépésben adjuk meg.

1. A legtöbb karatés serdülő korában kezdi el a sportot.Általában hét kemény év kell ahhoz, hogy meg tudják állni a helyüket egy világversenyen. Ugyanúgy, mint a testépítéshez, a karatéhoz is rengeteg idő és munka kell. Minél több versenytapasztalata van valakinek, annál kevesebb meglepetés érheti technikailag.

2. A kumitéhez (küzdelem) nem árt egy kis szellemi érettség, ami a korral és a tapasztalattal „szerezhető meg”. A verseny során a karatékáknak stratégiákat kell kialakítaniuk, ehhez pedig nem árt egy kis „sütnivaló”.

3. Egy karatebajnoknak hat fizikai tulajdonsággal kell rendelkeznie: megfelelő sebességgel, fizikai erővel, nagy tempójú állóképességgel, robbanékonysággal (explosive power), akrobatikus koordinációval és hajlékonysággal (flexibility). Nézzük meg, hogy a különböző tulajdonságokban hány éves korunkban tudunk a legjobban teljesíteni (ezt a két szaggatott sárga vonal jelzi):

Az ábrán a függőleges sávban (bal szélen) a 70% a velünk született képességek (inherent maximum) maximálisan elérhető szintjét mutatják, a maradék 30% pedig azt, ami az edzéssel ezen felül még kihozható az emberből (Zone of Training Influence). Ez utóbbi esetünkben lényegtelen, hiszen arra vagyunk kíváncsiak, hogy átlagosan melyik életszakaszunkban vagyunk teljesítőképességünk csúcsán – ez pedig függ az edzések mértékétől is.

Julian Forbes véleménye szerint az aranyérem megszerzéséhez talán ebből a hat létfontosságú kritériumból is ki lehet emelni hármat: a sebességet (speed), a robbanékonyságot (explosive power) és a nagy tempójú állóképességet (high pace endurance). Ha megnézzük, hogy ezek melyik intervallumot mutatják, akkor rájövünk, hogy tükrözik a táblázat bajnokainak adatait.

Miért vonulnak vissza a karatebajnokok a 30-as éveik elején?

Igazság szerint a korábbi világbajnokok 35-40 évesen még simán versenyezhetnének, és valószínűleg leiskoláznák a náluk fiatalabbakat is, ha szeretnék. Attól még, hogy már túl vannak legjobb időszakukon, keményebb és gyakoribb edzésekkel, szigorúbb diétával nagyjából még akkor is közel tudnak maradni ehhez a szinthez, amikor már ”kiöregedtek belőle” – ez jól látszik az ábrákon is.

Hogy mi gátolja meg őket ebben? Nos, mint mondani szokás; minden fejben dől el. A problémát náluk inkább a motiváció hiánya jelenti. Harminchárom évesen, mondjuk hat világbajnoki címmel a hátuk mögött (Wayne Otto esetében kilenccel) a sportolóknak már semmit sem kell bebizonyítaniuk. Egy újabb trófea megszerzése szinte már nem is ad nekik örömet, és már a befektetett munka sem egyenesen arányos náluk az eredményekkel.

Ezt viszonylag könnyű belátni: egy középkorú bajnoknak háromszor olyan keményen kell edzenie a nagy sikerek eléréséhez, mint egy huszonévesnek.

Ahogy azt a bokszolóknál is láttuk jó párszor, vannak olyan kivételes tehetségek, akik az összes fenti adatra rá tudnak cáfolni. A karatéban nincs akkora pénzdíjazás, mint az ökölvívásban, ami jobban motiválhatná a bajnokokat, ezért nekik már egész egyszerűen nem éri meg folytatni…

_{Forrás: Dr. Milorad V. Stricevic "Conditioning and Training of Karate Athletes" c. könyve}