Innen kapta a karate a nevét

Mint tudjuk, a karate Okinawa szigetéről származik, régen nagyon sok harcművészeti eszmecsere zajlott itt az ázsiai országok között.

Okinawában nem a Thaiföldi, nem a Fülöp-szigeteki, hanem a kínai kultúra volt a „szentírás”. Minden eszmerendszer, termék, és nem utolsósorban harcművészethez köthető dolog (tárgy, hús-vér ember, vagy technika) amely Kínából jött, követendő példa volt.

Az okinawai lakók Toudi-nak hívták a kínai harcművészeteket, ami magyarul „kínai kezet” jelent, leírva pedig így néz ki:

Az első karaktert (Tou) kara-nak ejtik a japán nyelvben.

Eddig tartott a száraz rész, innentől válnak érdekessé a dolgok.

Miután a Karát sok évig gyakorolták és polírozták a később híressé vált nagymesterek (Funakoshi Gichin, Mabuni Kenwa, Miyagi Chojun, stb.) Okinawában, úgy döntöttek, hogy ideje bemutatni tudásukat Japánban is.

Egy bökkenő volt csak: akkoriban Japán és Kína egymás nagy ellenségei voltak. Japán pont az ellentéte volt Okinawának: mindent zsigerből utáltak, ami a kínai kultúrából származott.

A mestereknek tehát nem volt könnyű dolguk harcművészeti stílusuk népszerűsítésében, ezért első lépésként átnevezték a Karát/Tout, persze okosan. Az első karaktert lecserélték: kiejtésben megmaradt Tou-nak, de kínai helyett így már azt jelentette, hogy Üres. Így lett az írásjelből Üres Kéz:

Október 25-én, 1936-ban, délután négy órakor egy történelmi jelentőségű összejövetelt tartottak az okinawai mesterek, akik eldöntötték, hogy a Toudi-t lecserélik Karatéra.

Valamennyien egyetértettek abban, hogy ezzel a névvel nagyobb sikerük lesz Japánban, mert könnyebben ejthető ki. Ezzel a momentummal született meg a modern karate.

A „kínai kéz” kifejezéssel valószínűleg nem mentek volna sokra a mesterek, így valószínűleg a karate sem ott tartana, ahol ma tart. Ezen felül, az üres kéz kifejezés is sokkal jobban illett a japánok békeszerető lelkületéhez.

A karatéhoz később csatolták a Do-t, ami japánul utat jelent. A karate bizony nem csak fizikai értelemben létezik, hívhatjuk filozófiai utazásnak is: ettől harcművészet, és nem csak küzdősport.

Így született meg tehát Az Üres Kéz Útja kifejezés. A Toudi-ra jellemző önvédelmi rendszer kínai gyökereihez hozzácsatolták a karate-do személyiségfejlesztő japán értékeit.

A karate ennek köszönhetően rendkívül népszerű lett, de nem csak Japánban, hanem másol is. Innen vették át a koreaiak a taekwon-dót is, amikor Japán megszállta Koreát.

Hozzátennénk, hogy volt már ennél korábban is harcművészeti eszmecsere Kína és Okinawa között, de az a karate, amit manapság a dojókban tanítanak, nem is olyan régen formálódott teljes egésszé.