Kiút az elhízásból - olvasói levél!

2021-04-15
 / 5.0

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Elfogtunk egy levelet. Na, jó, kaptunk egy levelet, egy régi-régi vásárlónktól, aki nem szégyellte leírni a történetét nekünk - amit most, az ő beleegyezésével közzé is teszünk, mert ez motiváló lehet sokak számára!

"Sziasztok!

Ezt a történetet azért nektek írom le, mert az egész veletek, a Sárga Kapszulával és a cikkeitekkel kezdődött. Többet adtatok nekem, mint azt el tudjátok képzelni.

Nem vagyok profi sportoló. Teljesen megmaradt a hobbi szinten, ráadásul az is csak 30 éves korom óta (ami 6 éve volt).

De hadd kezdjem az elején. Fiatal, sudár koromban nagyon sokat mozogtam. Suli végétől általában este 9-ig a gimipályán fociztunk, futottunk, pihenőkben dumáltunk és néztük a csajokat. Elég sovány forma voltam, olyan kis cingár nőcsábász. 72 kilómmal és 176 centimmel se kákabelűnek, se túlsúlyosnak nem mondtam magam. És hát tegyük hozzá, leszartam. A csajok jöttek.

Aztán 17-18 éves koromra a sok focit felváltotta a sok kocsma és buli. De a csajok jöttek, hol érdekelt. Aztán érettségire már 86 kiló voltam, megvolt a "Lacikás pocakom" is. De jóképű voltam és mindig tudtam, mit kell a lányoknak mondani, amitől lehull a bugyi.

Mellette persze elkezdtem egy közeli barátommal (aki akkor már 4 éve tolta) terembe járni. Jó volt, motivált és baszogatott, hogy gyere, lábnap. Mikor befejeztük az ötödévet és elmentünk piálni, azt mondta, most nehogy abbahagyjam, kezd ember formám lenni.

Jött a főiskola, abbahagytam. Koliba kerültem Budapesten, vedeltem, buliztam. Itt már komolyabb lányok voltak, nem ettek meg minden marhaságot, amit összehordtam. Mire négy év múlva hazaköltöztem 94 kilót mutatott a mérleg. Beálltam a családi sörözőbe pultosnak, ami nyári időszakban kemény menet volt mindig. Mellette sokat pecáztam, ami közben 6-8 kilométert sétáltam. Szépen vissza is mentem 86 kilóra, egész meg voltam elégedve ezzel a formával, viszont már minden sport a múlté volt (azért a pecát én ebben a kontextusban nem nevezném sportnak).

26 éves koromban - törvényszerűen - összejöttem, és össze is költöztem a másik pultosunkkal. Ez nálam amolyan hagyomány volt. Kikezdeni a pultoslánnyal. Nos, mivel egymást váltva dolgoztunk és én általában délelőttös voltam, elérkezett egy - utólag pláne - szörnyű időszak. Neveltem egy 85-ös szintű Paladint, és 107 kilósra híztam - nem viccelek - 3 hónap alatt. Ültem, a sörözőben, munka közben is gameltem, hazaérve este 11-ig. Mikor megérkezett az akkori barátnőm, kedvesen meglepett 6-8 mekis hamburgerrel. 107 kiló...

A gond az, hogy mikor az ember 107 kilós, egy deka izom nélkül, akkor nem látja magán, nem foglalkozik vele, hogy egy tornaóra cipőt kötni. Mindenki mondja, mindenki szól, hogy nem lesz jó vége... De nem. Persze, fogadalmak, próbálkozások. De ti tudjátok a legjobban, hogy motiváció nélkül lószar az egész.

107 kiló. Ki gondolta volna, hogy a bajok is jönni fognak, igaz? Az orvosom, ha odakerültem már mindig megmérte a vérnyomásom és mondta, hogy gondok lesznek. Aztán elkezdtem fájni. Epekő, három darab, nagy. Nincs gond, de ha sok tünetet okoz, akkor ki kell venni az epehólyagomat. Három galambtojás az epehólyagban bizony okozott tüneteket. Utólag nem bánom, mert valamilyen szinten csak-csak ez a három kőzet mentett meg...

Műtét előtt jöttek az orvosi vizsgálatok. Itt már nagyon mutatkoztak a veszélyek. Az altatóorvos 200-as vérnyomást mért, így a műtétig gyógyszert kellett szednem, hogy megműthessenek. Nem beszélve a vérképről, ami miatt ugyanezen orvos nagyon lecseszett, hogy miért nem figyelek magamra. Kicsit magas koleszterin, stb. Komolyan, ott kiabált, hogy fiatalember, ebből lesz majd a cukor, stb. Tessék csinálni valamit. Akkor ez elég kiakasztó volt, de utólag csókoltatom és köszönöm neki.

Persze a fenti évek alatt végig bagóztam, amolyan Köpcsényisen. Sokat, erős cigarettát, a gimnázium óta.

A történetem itt kicsit felgyorsul, fent be kellett mutatnom, hogy hova vezet a "leszarom, iszok, bulizok, Paladint nevelek az online játékomban napi 24 órában" dolog. Bajokhoz. Komoly bajokhoz, amiben nem lett volna megállás epekövek nélkül.

Megműtöttek, az ilyen műtét után elég komoly diéta van. Zsírt nagyon óvatosan, nagyon keveset, kis adagokban, sokszori étkezés. Aztán mivel már komolyabban vettem a dolgokat, gondoltam, ha már muszáj-diéta, akkor csináljuk rendesen! Elhagytam a cukrot és a fehér pékcuccokat. A 107 kilómból bő másfél év alatt 78 kiló lett. Igen, 29 kiló mínusz. Öcsém, az a csodálatos, lelket melengető érzés, hogy lehajolva is tudok cipőt kötni... Hogy 30 lépcsőfoktól nem kell orvosért kiáltanom... Még ma is - pedig 6 éve volt - meg tudom könnyezni. :)

Jó volt. Kidobáltam az összes ruhámat, újak jöttek helyette. Nem mondom, hogy cingár voltam, de vékonynak tűntem. Főleg a 107-hez képest. Nagyon szépen fel tudtam öltözni, újra tetszettem a lányoknak. De magamnak nem. Én láttam magam ruha nélkül. 29 kilótól való érzelmes búcsú nem múlik el nyom nélkül. Aki nagy fogyáson túl van, az tudja. Üres búvárruha. Ráadásul soha nem voltam az a szélesvállú gyerek, a lábaim meg olyan vékonyak lettek... No, nem voltam szép, ráadásul a kilók is kezdtek visszajönni. Gondoltam, ideje valamit kezdeni magammal.

Ekkor akadt a kezembe a Sárga Kapszula. Szerettem azt az "ősbunkó" nyelvezetet - már bocsánat, ez nem negatív szó. Hanem amit ki kell mondani, azt ki kell mondani stílus. :)

Elolvastam. Oda-vissza. És elindultam egy rögös, nem mindig egyszerű úton, amin végül megtaláltam azt, amit kerestem, azt ahol vagyok, azt ahol egészségesen és jól érzem magam a bőrömben (Nem! Nem nézek úgy ki, mint Arnold, és szálkás sem vagyok, mint egy ezüstkárász. Még!).

Az első fél évben grammra mértem még a levegővételt is. Eljártam kora reggel edzőterembe. Azért akkor, mert akkor kevesebben látnak (kezdők betegsége, hülye felfogása), valamint ismertem magam, és tudtam, hogy könnyen eltűnik a motivációm. Munka után már jöttek volna a kifogásaim. A lábnapom pont olyan volt, mint más kezdőknek. Vagy volt, vagy nem, de ha volt is, az is kifogásolható minőségben. De mozogtam és szépen beálltam 83 kilóra, amit pillanatnyilag is ideálisnak tartok a céljaimhoz. Sokat erősödtem.

Aztán kb. két év edzegetés (igen, edzegetés…több mint korábban, semmi a mostanihoz képest) után tropára ment a jobb vállam. AC ízületi gyulladás, fél év kencézés után Kengaol injekció. Kiderült, hogy amikor tropára ment, akkor eltört a kulcscsontom vége. Fasza, csak két hónapig edzettem törött csonttal, mindegy is. Még szerencse, hogy jól forrt össze, a vállizmom tudta tartani.

Ezen gyógyulós időszakban vissza is jött rám 3 kiló, de nem vészes. Gondoltam ideje visszamenni a terembe. Akkor jöttem rá, hogy ideje váltani, mikor autóval elgurultam a terem előtt és inkább bementem dolgozni korábban. Eltelt bő két hónap úgy, hogy vagy volt edzésem, vagy nem. Nem éreztem magaménak. Régen jó volt, mindig egyedül toltam, de már hiányzott valami.

Ekkor szólt egy barátom, hogy ő most elkezdett valamit, és úgy érzi megtalálta. Nagy nehezen elcsalt egy terembe, aminek CrossForce a neve. Funkcionális, súlyzós edzések. Nem nevezném direkt Crossfitnek. Edzővel, amivel én soha nem dolgoztam együtt, szóval voltak fenntartásaim. Kis csoportban, egyszerre 3-4 ember volt egy órán. De gondoltam, megígértem Bandi cimborámnak, hogy elmegyek a próbaedzésre, az úgy is ingyen van. 20 perc után henteregtem, pedig első edzésen csak kis TRX és szabad testsúly volt… Az elején nagyon szkeptikus voltam a szabad testsúlyos gyakorlatokkal, aztán alig több, mint negyedóra alatt elvették a férfiasságom. Sírtam, fájt. Akkor döbbent belém a felismerés, hogy eddig bármit csináltam, azt nem nevezhetem edzésnek. Intenzitás, öcsém. De az a kemény fajta.

Majd egy hónap után foghattam csak rudat. Ahogy egy barátom mindig mondja: húzás, guggolás, lökés. A többi buziskodás, amit néha csinálni kell. Ez nekem kicsit nyers is, és túlzó is, de nagy összességben most ez van. Ez a három alapnap, és 2-3 másik, mikor hogy van. Ott főleg állóképességi WOD van. Nagy darabszám, kisebb súly, pörgés ezerrel. Alig várom, hogy ismét mehessek. Két ugyanolyan edzésem még nem volt, de az is ritka, ha nem vagyok rottyon a végére.

Ennek két éve már, és megállás nélkül csinálom. Most ugyan 3 hétre kiestem a bal vállam AC ízülete miatt (megint fél éve tart, megint csak 4 hónap után vettem rá magam a pihire). Be kellett látnom, hogy a fekvenyomás sajnos nem az én műfajom. Nagyon nem szereti a vállam.

A lényeg, hogy most érzem úgy, hogy megérkeztem oda, ahova akartam. Van célom – mikor egy kis diéta, mert a fránya pocakom nagyon makacs. Mikor egy új húzócsúcs. Guggolok a saját testsúlyom másfélszeresével szériában (és ma már imádok guggolni, nyak mögül, vagy mellről, vagy akárhogyan), húzok a súlyom kétszeresével. Nem a világ, de minden nap van feljebb. Figyelek a kajára, hogy mit és mikor eszek, diétánál számolok is. Megtanultam, hogy a core izmok nagyon fontosak, megtanultam, hogy hétköznap egy cementeszsákért sem úgy hajolunk le, mint Mariska néni a krumplibogárért. Erősnek és egészségesnek érzem magam. Öt éve lázam sem volt. Kétszer fostam, mert közben feleségül vettem egy óvónőt, ő pedig ilyesmit tud hazahozni.

Ami miatt ezt az egészet leírtam az az, hogy akárki, de tanuljon a hibáimból! Ha nincs az a műtétem, már gyógyszert szednék a vérnyomásomra életem végéig, és valószínűleg a cukrommal is gondok lennének. Ne bassz el 30 évet henyéléssel, figyelj magadra! A tested megbosszulja, ha leszarod!

A legcsodálatosabb dolog az egészben, hogy az út alatt megismertem saját magamat.

  • Tudom, hogy nekem kell az edző, különben elkurvulok. Engem kell kicsit szekálni, fel kell hívni, hogy kövi edzésen bünti lesz, mert egyet ellógtam. Rám kell szólni néha, hogy ne pofázzak, fogjam meg a rudat, vagy harmincbörpí lesz. Persze ehhez kell egy olyan kiváló edző, mint az enyém.
  • Tudom, mi az, amiben jó vagyok, és mi az, amiben jó lehetek. És mint fent látható, néha el tudok engedni dolgokat (fekvenyomás)
  • Megismertem a hibáimat, korlátaimat.
  • Rávehető vagyok már olyanokra, mint Ultra Balatonon 10-15 km futás egy csapat részeként… Én… Aki régen akkor sem futott, ha a szigeti diszkó után rárontott egy egész falu, mert összeszedtem az egyetlen csajt a helyen.
  • Tudom, mit bírok, mik azok, amiket reálisan bírhatok a jövőben.
  • Megismertem a testemet. Látom a változást, látom a hibát és a munka szükségét.
  • Tudom, hogy kajáljak, hogy jó legyen. Sajna olyan vagyok, ha ránézek este valamire, attól is hízok. Kitapasztaltam. Nem eszek amúgy sokat, de az esti zaba nekem odabasz. Tapasztalat.
  • Hobbisportoló vagyok. A saját céljaimhoz mérek, azok alapján hozok döntéseket. Sör? Hát, ha megkívánom egy szombat este, megiszom. De akkor megittam. Nincs kifogás, azt megittam, számolni kell vele. Nagymami rántotthúsa? Vasárnaponként néha lecsúszik. És? Nekem belefér? Ha bele, akkor nincs gond, majd egy kilométerrel többet futok délután.

Önismeret. Ez a legjobb dolog, amit megtanultam. Fizikai is és mentális is. Mert az egyik nem létezik a másik nélkül.

És ha már itt vagyok, hadd tegyek pár tanácsot a nem évtizedek, de sok év tapasztalatai és hibái alapján:

  1. Ne bassz el éveket! Én harmincat elcsesztem, majdnem ráment az egészségem. Soha nem késő elkezdeni valamit csinálni, viszont olyan egészségügyi kockázatok is vannak, amit nem lehet visszacsinálni. Tehát minél előbb, annál jobb.
  2. Célok. Legfontosabb. Rövidtávú, hosszútávú. Én például nyárig fel akarom húzni a 210 kilót. Év végéig pedig szeretnék pár kockát a hasamon. Nem, nem volt még soha. Illetve most is van, de csak röntgenen látszik.
  3. A céljaidat figyelembe véve működj! Ezt úgy értem, hogy tök feleslegesen ne dramatizáld a dolgokat! Ha nem szükséges, hogy grammra mérd a rizst, akkor ne tedd!
  4. Ismerd meg a tested! A jelzéseit, az igényeit, a szükségleteit. Add meg neki, amire szüksége van!
  5. Ha valamit nem szeretsz, vagy nem látsz benne semmi jót, ne csináld! A vége úgyis az lesz, hogy nem csinálod, addig meg csak magadtól veszel el időt és energiát (itt nem a guggolásra gondolok. Az kell, ha utálod is. Ez a kivétel, tudod, amelyik erősíti a szabályt. Sőt, nekem minden nap lábnap is).
  6. Magadért csináld! Akár testépítesz, akár crossfitezel, akár futsz, akár bringázol, akár pingpongozol, akár sakkozol, vagy pecázol. Ne mások elvárásainak akarj megfelelni, hanem a saját elvárásaidat formáld úgy, hogy azzal egészséges és számodra megfelelő életet élj!
  7. Ne sanyargasd magad az év 365 napjában! Tilos! Néha csalj! Néha pihenj egy hetet, akármit is csinálsz. Néha aludj tovább! Mama zserbót sütött, egyél belőle! Úgyis addig basztat, míg meg nem teszed.
  8. Hallgass mások tanácsaira! A baszogatásaira is, ez tudom, hogy néha nem esik jól.
  9. A mérce soha ne a másik ember legyen! Nagyon motiváló mások teljesítménye, nagyon tudja húzni az embert. Ez nagyon jó. De nehogy azért csüggedj, mert a koma 200-ba is hármat belehúz, te pedig még csak 140-be húzogatsz. Mások vagyunk, más szinten, más sebességgel. Motiváljon más ember teljesítménye, ne pedig lerohasszon! Mert az nagyon nem jó.
  10. Ha fáj, akkor stop! Ezt nem részletezem. A második vállamat csesztem szét, és nincs több.

Sportoljatok! Mindegy mit! Használjátok a testeteket! Feszegessétek a határaitokat! Úgyis mind összeaszott öregemberként végezzük a kukacok között. Na nehogy már előtte ne próbáljuk ki, mit tudunk! Főleg ebben a tetves világban, ahol mindenki csak ül. Én is. Napi 8 órát a munkahelyemen. De előtte 6 kilométert tekerek az edzésre, aztán 6 kilométert a munkahelyemre, aztán 12 kilométert haza. Mert szeretem (itt megjegyzem, ez nem a hét minden napjára értendő, akkor már nem lenne a testem ép).

Még egyszer köszönöm nektek a színvonalas tartalmat és segítséget, amit kaptam."

További sikeres munkát kívánok, és legalább annyi értéket adjatok az értékesítéshez, mint eddig!