Mitől csökken az anyagcsere valójában?

2021-03-01 | 
 / 4.7

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Sajnos, az évek múlásával csökken az alapanyagcsere, ami a testtömeg növekedéséhez vezet. Vagyis hát ezt írja a tipikus életmódmagazin. És mi most meghaladjuk a tipikus életmódmagazin szintjét.

Igaz a fenti állítás? Ennyi és minden részletében igaz az összefüggés?

Az anyagcsere csökkenése egyrészt remek “nem tehetek róla, korral jár” kifogás a hízásra, pedig az elhízás valódi oka a túltechezett, sorozatnézős, telefonnyomkodós, autóval járó életmód, azaz a jó öreg lustaság.

Egyre gyászosabb az élet, egyre több pótcselekvést vetnek be, amelyeknek az összeadódó, hosszú távú következményeit a rendszer egyre kevésbé bírja.

Másrészt ami élettanilag történik: csökken a hormonok szintje, elszemetelődik a rendszer (ideg-, immunrendszer, anyagcserefolyamatok), és egyre több az anyagcsere okozta károsodás, kevesebb szövetet és funkciót képes ugyanannyi energiával fenntartani a rendszer, ezért lesz inaktívabb az egyén, a csont- és izomtömeg is arányosan csökken, romlik a testkompozíció, vagyis, zsír és izom aránya.

A zsírraktáraknak viszont nem kellene feltétlen nőniük, ebben viszont az életmód a ludas: ahogy telik az élet, az emberek nemigen mozognak. Mindenféle okai vannak ennek, rengeteg a munka, ez nagyrészt alkalmazotti, irodai munka (ülőmunka), mozgásszervi fájdalmaik, műtéteik vannak, aztán meg az izomaránytalanságok, gyengeségek, kopások és ezek következményei. Összességében az ember maga töpörödik a zsírburok alatt.

Szóval van azért az eredeti állításban igazság, de a biológiai részben is megjelenik az életmód, ami mindig személyes döntés. A kényszerek nem, de a beletörődés igenis döntés. Az, hogy sorsukra hagyjuk a testünket. És jelen helyzetben rászabadulunk erre a leromlott egészségügyre, amelynek a nem sürgős esetekre és a súlyos krónikusokra is nagyon korlátozott erőforrásai vannak. A legtöbben ezért elviselik az állapotukat, élnek a fájdalommal, mozgáskorlátozottsággal – és még kevesebbet mozognak.

Motivációnk a mozgásra

Mi is az öregedés? Oxidáció, gravitáció és a kedély romlása (kiégés, stressz, kudarcok, válságok, veszteségek) – ezek a test és a lélek ellenségei. Lassabb a regenerálódás, ezért nem esik már jól annyira a heti hat alkalom határterheléses edzés. Nem kéri annyira a magáét a termékenység sem, az álmok kergetése, ifjonti lobogás, itt szellemi teljesítményekre, élettervekre is gondolok, meg persze arra is, hogy fiatalon űzi az embert az, hogy tetsszen a másik nemnek (vagy ugyanannak, szólt a szerző fejében az LMBT-cenzor!), párt találjon, társaságban mutatós legyen, aztán negyven meg negyvenöt éves korban már otthon ülnek, megvan a pár, lehet jókat enni, a gyerek fontosabb, ezt mondják. A vége az, hogy elengedik az egész testtémát, egyben az egészséget is. És pont akkor lesz vigasz a lakomázás a többi függőség mellett, amikor csökken a kalóriafelhasználás.

Az izmok

Akinek tört el végtagja, vagy műtötték, tudhatja, pár napnyi inaktivitástól is milyen rohamosan csökken az adott testrész izomzata. A szarkopénia (izomtömeg-vesztés) megelőzhető, és az izomépítés is pont úgy működik, ahogy fiatalon: egy aktív hetvenévesnek is pont annyi izma lesz, amennyit használ, és mindenkinek. Use it or lose it.

Az izmok növelése, majd karbantartása, gyakorlatoztatása, az arányos fizikumért folytatott erőfeszítés tehát nem öncélú izommánia, különösen a középkorúaknak rendkívül fontos, hogy legyen elegendő izomszövetük és annak eleven keringése.

Mi a megoldás?

Semmi új: megfelelő mennyiségű, minőségű fehérje, és a szükséges nyomelemek, esszenciális zsírok, vitaminok.

Minél több izommunka, beleértve azokat, amelyeket nem tekintünk edzésnek: gyalogolni, kertészkedni, cipekedni, lépcsőn menni lift helyett – az ilyen hétköznapi mozgások összeadódnak, és karbantartják az izomzatot!

Erre jön rá az edzés. Ami olyasfajta rutinná tud válni, mint a zuhanyozás: nincs nagy kedvem hozzá, kicsit közömbös, a nap része, az értelme pedig a hatása, nem ott közben a legjobb. Haladók ismerik ezt: nem nagy ügy, ha már elkezdted. Viszont elkezdeni nehéz az adott edzést, ezért készülj rá gondolatban és tettekkel (rakd össze előre a holmid), és kezdd el! Legyél leleményes: ha nincs egyben egy órád mondjuk otthon, akkor eddz két felet, vagy egy szűk negyedórányi izommunka után este menj nagyobb kört a kutyával. Ne keress kifogásokat! Szakadj le a tévéről, netről, csetről, posztolj kevesebb edzésfotót, viszont eddz többet. Vagy mozogj! A majd holnap helyett akár annyit, hogy szedd össze az üres üvegeket, és menj el velük a szelektív gyűjtőig!

Kutyasétáltatás közben egyébként kitűnően lehet lépcsőzni, pórázos kutyával is, ha az a célod, hogy meglegyen a napi aktivitás.

Senki nem azért hízott meg az elmúlt hónapokban sem, mert be voltunk zárva (egyébként nem voltunk, nem mi voltunk bezárva, hanem a terem meg az uszoda), hanem azért, mert az evését nem igazította hozzá az aktivitásához. Ugyanígy az életkor sem okoz okvetlen és durva csökkenést az energiafelhasználásunkban – amennyit mégis, azt követni kell és új szokásokat kialakítani.