Nulla zsír és szénhidrát diétában? Nem frankó!

A diétás és a tömegnövelő étrend szinte egy és ugyanaz, egyetlen lényeges dologtól eltekintve: a fő különbség a szénhidrátbevitelben rejlik. Diétában a szénhidrát csökkentésével szokás elérni azt a kalóriadeficitet, ami szükséges a fogyás beindításához. Ilyenkor a szervezet a pluszban beiktatott aerob edzés hatására átáll a zsírraktárok kimerítésére, hiszen kvázi kevesebb kalóriát eszünk meg, mint amit napközben felhasználunk, így azt a többletkalóriát a testnek valahonnan elő kell teremtenie. Ebből sokan tévesen következtetik, hogy ha minél inkább kiiktatják a szénhidrátokat az étrendből (tehát minél nagyobb ez a deficit), akkor annál gyorsabb és hatékonyabb lesz a zsírégetés.

Ez egy elég nagy tévedés, nézzük meg, hogy miért is nem jó döntés ilyen drasztikus lépésekben gondolkodni!

A szénhidrát, mint energiaforrás izmaink elsődleges üzemanyaga, ami a súlyzós edzéshez elengedhetetlen. A fehérjék az izmaink építő kövei, de vész esetén a szervezet belőlük is képes szénhidrátot előállítani. A zsírok szintén az energiaforrás funkcióját töltik be, viszont ők inkább a lassabb aerob folyamatokhoz szolgáltatják a kraftot. Energetikai szempontból a fehérjék és a szénhidrátok azonosak, mindkettő 4 kalóriát tartalmaz grammonként. Azonban a zsírok dupla annyit, egészen pontosan 9 kalóriát raktároznak magukban grammonként.

Ezeknek a makrotápanyagoknak az arányát kell folyamatosan finomhangolni az étrendünkben.

Alapjában véve a bevett szokás a szénhidrátot lecsökkenteni, a fehérjét kicsit megemelni és a zsírt minimalizálni. Így egy teljesen járható utat kapunk ahhoz, hogy beindítsuk a zsírvesztést. Ez egy ideig működik is, de van, hogy megreked a dolog. Ilyenkor lehet még egy picit visszavenni a szénhidrátból, szépen apránként csökkentve hétről hétre. Sokan viszont azt a hibát követik el, hogy nem tartják be a fokozatosság elvét és túl hamar túl sokat csökkentenek a szénhidráton.

Mint azt már feljebb írtuk, az izmok fő energiaforrása a szénhidrát.

Zsírból energiát fedezni egy hosszabb és viszonylag macerás feladat, éppen ezért izommunkához nem tudunk zsírt használni a túlzott intenzitás miatt. A fehérjékből viszont elég egyszerűen tud a testünk szénhidrátot gyártani. Ha tehát nem viszünk be szénhidrátot (és mellé elegendő mennyiségű fehérjét és zsírt sem), akkor az alacsony kalóriabevitel miatt a testünk a lehető legegyszerűbb módon próbálja meg a hiányt pótolni, mégpedig az izomfehérjék lebontásával és energiává alakításával (aerob edzés ide vagy oda, az izmaink fogják a kárát látni).

A legfőbb probléma a nulla szénhidrátos diétával, hogy a szénhidrát mellett a zsírbevitelünk is közel nulla.

Így a szervezetünket arra kényszerítjük, hogy fehérjékből nyerjen üzemanyagot. Így a bevitt fehérjék nagy része nem az izmok regenerációs folyamataiban fognak segédkezni, hanem elégnek a kemencében energia gyanánt. Ez egy tökéletes módszer arra, hogy a tömegnövelésnél megszerzett izmot szépen lassan leépítsük magunkról, a végeredmény pedig egy vékony, de zsíros forma lesz.

Ebből láthatjuk, hogy a nulla szénhidrátos diéta súlyzós edzéssel kombinálva nem egy túl jó páros, különösen akkor, ha nem viszünk be elegendő zsírt és fehérjét mellé (természetesen a versenydiétákat ne keverjük ide, itt most kizárólag hobbiszintről beszélünk). A három makronutriens közül egyet érdemes csak kiiktatnunk: az, hogy melyiket, már ízlés kérdése.

A zsíranyagcsere megpörgetése miatt én a fehérjében és zsírban gazdagabb étrendet javasolnám, de ez persze emberfüggő, ki kell próbálni. A zsíroktól nem kell parázni, némi telítetlen zsír különösen jó hatással is van a zsírvesztésre: a lenmagolaj például nagyon könnyen oxidálódik a szervezetben (könnyen használja fel a szervezet, mint energiát), így több mint alkalmas a zsíranyagcserénk felgyorsítására.