Téli álmom után

2021-02-28 | 
 / 3.0

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Ismét itt vagyok! Tavaszias, üde írások jönnek, a motiváció és az otthoni edzés lesz a téma, mert úgy tűnik, ki kell még tartanunk egy darabig terem nélkül, távolságtartva, maszkban és jó állapotú testtel.

Mi történt velem az elmúlt időszakban? Összegzem a telet.

Az elmúlt fél év nagy eseménye, ami íróságomat és a ketós-böjtös-súlyzós életmódomat is érinti, hogy megjelent a ketogén könyvem és elfogyott az első nyomás karácsonyra!

Hat hétig itthon tartottam a gyerekeket ősszel. Nem kaptuk el a “náthát”, ahogy mi hívjuk a Tudjukmit.

Nem álltam le az edzéssel, és szorosan naplóztam is az alkalmakat, ezeket jó visszaolvasni. Hó végén mindig összegzem, mit, mennyit csináltam. Tehát nem törekszem arra, hogy minden nap meglegyen a komoly, beöltözős edzés, hanem hosszabb távon nézem a folyamatot.

Három kategória van a mozgásaimban: enyhe-mászkálós, közepes-edzős és zúzós. Az elsőbe tartoznak a kis pulzusemelkedéssel járó, bő félórás, iskolába kísérős, kutyás sétáim itt a hegyen, kemény kapaszkodókkal, valamint a városi bringázás, ha Pestre átmegyek – leánykori nevükön kardió. Az autós ember el se tudja képzelni, ebből mennyi van (én nem vezetek). Egy mozgáskorlátozott barátommal volt egy téli szigetkörünk is, sétaként.

A másik fajta már nem ez a hétköznapi, hanem edzésnek szánom, de van, amikor húsz perc hasazás fér bele csak, vagy félóra jóga, aerobik jellegű torna, három kör lépcsőzés, vagy futócuccban kiszaladok a lányom elé a fogaskerekűhöz, ami szűk két kilométer (közben kis sprintek, hogy mégis legyen valami), és vissza gyalog – könnyű, de már sportnak tekinthető mozgások, izzadással (“ami után zuhanyozom”). Aztán vannak a hosszabb futások, a megterhelő, intenzitásnövelt, edzőtermi, súlyzós és akrobatikus gyakorlatozásaim, progresszív súllyal, felépítve, bemelegítéssel és nyújtással, ez a zúzás, akár másfél-két óra is.

Október utolsó napján még futóversenyen is voltunk, tíz és fél km volt a táv.

Általában 30-50 alkalom az összesített mindenféle. Ha egy hónapban a két nehezebb fajtából összesen megvan a húsz edzés, már jól érzem magam. Mindez írás, házimunka, nagycsalád, ügyintézések, fagyok-szelek, kis betegségek mellett.

  • Október: 11, 9 10 alkalom
  • November: 12, 12, 10 alkalom
  • December: 12, 13, 19 (sok hosszú futás, 180 km összesen)
  • Január: 25, 15, 18
  • Február 21, 10, 11 (hosszú súlyzózások, a hó végén bokasérülés)

Igyekeztem ugyanúgy számolni, és a tendencia örvendetes, egyre több az edzés.

Ami a súlyzós-tornázós edzéseket illeti, teljesen leálltam a zoomos, videós edzésekkel, csak a saját fejem után edzettem, esetleg kikerestem és variáltam gyakorlatokat. nem készültek jó fotók se mostanában. többnyire itthon, a nappalinkban edzek, csöndben, amikor iskolában vannak a gyerekek.

Egy-egy alkalommal, inkább hétvégén együtt is csináltuk: ment a kézenállás, páros akrojóga, nyújtások, persze ilyenkor nem tudok teljesen magamra figyelni, és ez inkább kísérletezgetés és játék, amelyben én mindig továbbmegyek, többet edzek, és amikor ők elszállingóznak, akkor folytatom (ha nem, akkor ez nem tud zúzás lenni). Amikor egyedül edzek, akkor nem teszek be zenét, ellenben nagyon figyelek befelé, “jelen vagyok”, számolok, ez meditációs technika is, a gyakorlatok ismétléseit, sorozatait (hogy később leírhassam).

Nem engedem, hogy eltereljék a figyelmemet (telefon kikapcsolva). Futni érdekes módon jobban szerettem este: csak sejteni a jól ismert út részleteit, az nagyon speciális élmény, teljesen befelé figyel az ember a homályban (és bár ez kátyús, repedezett út a közeli erdőben, minden centijét ismerem). Semmi kütyüt-appot nem használok továbbra sem, stopper helyett is a lélegzeteimet számolom plank közben.

A kedvenc gyakorlataim az ásítóan unalmas alapgyakorlatok: a guggolás és variációi, oldalemelés és variációi, bicepsz karhajlítás, vállból nyomás, merev lábas felhúzás, haskerék, és egykezes súlyzókkal (magas volumen, kis súly) fekve nyomás, tárogatás.

Amit a régebbi felszerelésemből rendszeresen használok: két 4,5 kilós súlyzópár, ugrókötél, labda, ikeás fellépő sámli (padra lépéshez), haskerék, labda és bokára kötözött kiló rizs.

Új beszerzések: 1,20-as súlyzórúd, kiegészítő tárcsák, összesen 34 kilónyi; tépőzáras bokasúly.

Napi gyakorlással sikerült fejlesztenem a spárgámat, de messze még a vége, és újrakezdtem a hidazást, az ágyéki csigolyák gyötrését. Általában nincs türelmem a statikus nyújtáshoz, ezért bicepszezem a spárga előkészülete közben.

A család étkezésének szervezésére, azért is, mert a legközelebbi nagyobb élelmiszerboltot épp átépítik, rászoktam a házhoz rendelésre, a netes szupermarketre (tehát nem készételt). Általában ebédig (kora délutánig) nem eszem, sok félnapos böjt volt. De semmi korlátozás: mámoros főzések, kísérletezések, sok kávé, némi testes vörösbor; jó minőségű állati fehérjét ettünk (hal, marha és kacsa), zsírosakat is (ketogén irány). Leveseket is, és sok zöldséget, zöldeket, a nagylevelű petrezselymet salátaként, gyömbért és antioxidánsokat (fekete áfonya, az ereim és a szemem állapota javult tőlük). Sütit nem, csokit viszont sokat, de csak nagyon jót (aminek az ára korlátozza a mennyiséget, szóval semmi ragacsos szelet), 70 százalékosat és még sűrűbbet. De gyerek elől soha nem ettem csokit (minden szülő tudja, az őszintébb be is vallja, hogy ez kemény próbatétel).

Ami nagyon hiányzott: a szauna. Egyszer behívtak vért adni.

A legfontosabb az az elhatározásom volt: nem hagyom, hogy a tél és a zárt termek lankasszák az edzéskedvemet. Én nem állok be az össznépi nyavalygásba, ez hiúsági kérdés volt (ha mégis leeresztek, akkor nem sopánkodom). Hidegben edzeni, kint lenni jó kis energiazabáló üzem, ezek az edzések még hatékonyabbak, és volt több rövidnadrágos köröm is. De csak félórákra voltam így kint, nagy küzdelem hosszabbakat futni befagyott izmokkal.

Mindezek eredményeképp kilóban és izomarányban jobban állok, mint nyáron (akkor mérettem utoljára DEXA-t, zsírszázalékot: rémisztő 28 százalék jött ki, 56,2 kilónyi zsírmentes testtömeg mellett). Méretben nincs változás.

Nekem e pár hónap alatt belülre került a lényeg (ezért nem kell kütyü, példakép, videós edzés, mások módszere). Amire rájöttem: egyáltalán nem igaz, hogy minket nőket a média nyomaszt a testideálokkal, és ezért mardosnánk magunkat, emiatt gyötrődnénk reményvesztetten, hogy úgyse leszünk sose olyanok, vagy éppen görcsölnék túl az edzéseinket és hajszolnánk magunkat örömtelenül. Az insta és a többi azt nyomasztja, aki unalomból odajár másokat nézegetni.

Az egész áldozati műsor, amelyet a női média folyamatosan taglal, az “én miért nem lehetek ilyen tökély”, a “ha elérhetetlen testeket látok, már indulok is a hűtő felé” remek kerülőút, ha valaki nem akar edzeni és felelősséget vállalni. Felnőtt vagyok, tudom, mit akarok, mindenestül az én felelősségem, hogy kiket nézek és mit érzek közben.

Aki keményen edz, olykor örömmel, azt sem egy született szép, fiatalabb nő, sem egy még keményebben edző vagy jobban fejlődő másik test nem tudja kibillenteni.