Travis Stevens: olimpikon vagyok, és soha nem fogok CrossFit-ezni

A judóban és a brazil jiu jitsuban is aktívan versenyzek már régóta, de a CrossFit-ről csak pár éve hallottam először. Sok ember a saját garázsában alakítja ki és futtatja a CrossFit-es edzőtermét, tehát nem üzletszerű tevékenységet folytat. Ebből az a tény is következik, hogy nem feltétlenül minden CrossFit-es instruktor hivatalosan elismert erőnléti edző. Annyi a taktikájuk, hogy felmennek egy CrossFit-es honlapra, megnézik a nap WOD-ját (workout of the day), és végigcsináltatják a tanítványaikkal. Ennek nem szabadna így működnie. Én egy olyan teremben (Mike Boyle's), olyan edző irányítása alatt emelgetem a súlyokat, aki profi élsportolókat is edz. Ha oktatási intézményekhez hasonlítjuk az edzőtermeket, akkor elmondhatjuk, hogy az én termem az elit kategóriába tartozik – vagyis olyan, mintha egyetemre járnék. Utána jönnek az olyan "főiskolák", vagy a gimnáziumok, mint a Gold’s Gym, az LA Fitness, vagy a Planet Fitness. Ezeken a helyeken minőségi edzéseket lehet végezni, az emberek pedig segítőkészek. Véleményem szerint, ha az emberek megsegítéséről és megfelelő oktatásáról van szó, akkor a CrossFit helyezkedik a ranglétra legalján. Mintha valaki úgy szeretne egyetemi docens lenni, hogy elmegy egy könyvtárba, és elolvas pár könyvet – ismét hangsúlyoznám, hogy ez nem így működik.

Nem minden ember tudja megcsinálni ugyanazt, hiszen mindenkinek más a célja, sportágtól függően. Van, aki erősebb, gyorsabb, vagy robbanékonyabb szeretne lenni, de sokan egyszerűen csak megunták, hogy testük túlságosan merev. A CrossFit-nél mindez cseppet sem számít: fel kell venni a földről az adott tárgyat, és utánozni kell a többieket – akárhogy. Ebben nincs semmiféle rendszer. Annyi az egész, hogy az edzésen fel kell venned a súlyt, és ha valamilyen módon – mindegy, hogy mennyire ügyetlenül és szabálytalanul – el tudsz jutni a kiindulópontból a végpontig, általában nyert ügyed van az emberek szemében. Rengeteg sérülésről hallottam már: törött hátakról, elszakadt izmokról, és egyéb sérülésekről (ezek természetesen bármelyik  sportban előfordulhatnak, de nem mindegy, hogy milyen gyakorisággal, és minek köszönhetően – a szerk.). Őrületesen veszélyes gyakorlatokat, és még őrültebb kivitelezéseket lehet látni a világhálón. Nem értem, hogy ezeknek mi értelmük van. Láttam olyan felhúzásokat, ahol a sportolók rángatózva emelgették fel a rudat, és azt is hallottam már, hogy valaki másfél perc alatt 106 húzódzkodást csinált – természetesen a mozgástartomány csaknem felét teljesen kihagyva. Kit lehet ezzel lenyűgözni? Engem biztosan nem.

Láttam már guggolást fitness labdán. Hogyan juthat valakinek az eszébe az, hogy súlyt vegyen a hátára, és ráálljon egy olyan tárgyra, ami gurul? Lehet, hogy a Crossfit pontosan azért népszerű, amiért a jóga, vagy a spinning. Az emberek szeretnek a barátjaikkal elmenni egy közös edzésre. Ahelyett, hogy egyénileg, saját személyi edzővel rendesen megtanulnák a dolgokat, a Crossfit-esek egy része inkább elmegy egy edzésre, ahol rajtuk kívül még tizenöten próbálják a nagy súlyokat a fejük fölé emelni szabálytalanul. És ez után még meg is tapsolják azt, akinek ez sikerült!

Szerintem a rengeteg sérülésnek és a helytelen kivitelezéseknek köszönhetően a CrossFit-es közvetítések és videók alatt a következő feliratnak kellene lennie: "Ezt ne próbáld ki otthon!"